Advent Kiadó

A pápáról rosszat vagy semmit? Mi a helyzet a 666-tal? Hogyan helyes kiszámolni ezt a rejtélyes számot, és mennyiben jogos a nevek betűértékeit a mai nyelvekben használni? Hogyan vívódik Isten törvényével a belső ember? Mitől önjelölt Laodicea, és milyen pecsétet/bélyeget kaphat Istentől a végidőben Isten elhívott népe? És ha ez nem lenne elég, megtudhatjuk, mennyire kellene „zölden” gondolkodniuk az adventistáknak, és mennyire voltak azok elődeink. Ahogy azt is, hogy a COVID-19 miért nem lehet végidős bélyeg.
Adventistának lenni nem mindig egyszerű. Tudni akarjuk, mi az Isten akarata számunkra ma (és mindenki számára), és bibliai látásunkat eközben a ma világában akarjuk megérteni, ahol háborúk dúlnak, pandémiák zárnak be minket a falaink közé, válságok adják egymásnak a stafétát. Jogos kérdéseinket precíz válaszokkal kívánjuk kielégíteni, amelyek megfelelnek bibliai érzékenységünknek és a kíváncsiságunknak is. És mivel ez az út néha nehéz, időnként el is tévedünk, talán még önértelmezésünk is veszélybe kerül.
Szilvási József könyve fontos kalauz ahhoz, hogy néhány alapvetően húsba vágó kérdés kapcsán kitisztuljon világlátásunk.

- Zengjetek hálát!

- Tebenned bízom

- Itt az éltem, Jézusom

- Áldjátok Istent!

- Jézusunké a győzelem

Lewis R. Walton e témával egy olyan fejtegetésbe kezdett, amelyet minden hetednapi adventistának gondosan kellene mérlegelni. Mi, adventisták általában úgy gondoljuk, hogy a veszély mindig kívülről jelentkezik, mi pedig majd egységes frontot alkotva szembeszállunk vele és úrrá leszünk rajta. Alapvető jóhiszeműségünk miatt szinte teljesen készületlenek, kiszolgáltatottak vagyunk a belülről leselkedő veszélyekkel szemben. Ellen White hasznos tanításként jellemezte a krízist, amely közösségünket a huszadik század kezdetén a J. H. Kellogg vezette mozgalom által megrázta, mint a ,,bukás Alfája", és előre megmondta, hogy végül az "Omega" válság is bekövetkezik. Ez a könyv világosan bemutatja azt, hogy az egyház válságának jéghegyével az ütközést nem lehet kikerülni. Ha nem akarjuk megismételni a múlt hibáját, akkor tanulnunk kell azokból. "Megállni az igazság védelmében, amikor a többség elpártol tőlünk, az Úr harcait harcolni, amikor a győztesek kevesen vannak - ez lesz a mi próbánk" - írta Ellen White. 

CHRISTINE akár átlagos lány is lehetett volna, aki reggel kikel az ágyból, forró kakaót szürcsöl, iskolába megy, majd hazajön, játszik, megpuszilja az anyukáját, örül a testvérének, végül édesen álomba merül a macijával a mese után. Csakhogy neki nem ez jutott.
Az anyukája alkoholista volt, apja korán elhagyta őket. A folyton italozó anya nem tudott védő otthont biztosítani Christine-nek és az öccsének. A cseperedő lány végül a nagymamához került, akivel a kapcsolata korántsem volt felhőtlen, lévén a kamaszlány olyan pótszerekben kereste a boldogságot, mint az ital, kábítószer, bulik, fiúk. Hogyan is alakulhatott volna másképp az élet viharaitól korán megtépázott teremtés számára!? Pedig Christine sem vágyott másra, mint minden tinédzser: biztonságot, elfogadást és szeretetet akart csupán, egyszóval kereste a boldogságot, ami rendre elkerülte őt.
Ha mindez nem adatik meg földi forrásokból, talán majd az égiek nem fukarkodnak vele. Keresésében eljutott a krisnás közösségig, ahol a vágyai – reményei szerint – teljesülhetnek. De nem! Csak a bizonytalansága nőtt, a kérdések gyűltek egyre, igazi válaszok nélkül. Az élete egyre elviselhetetlenebb teher lett, ami lassanként összeroppantotta, így végül öngyilkosságba akart menekülni, de megmentették.
Költözések, munkahelyek, főiskola, bulik, fiúk, alkoholfüggőség, dohányzás, kábítószer, megalázások, csalódás a barátokban… Sokáig úgy tűnt, hogy ettől jobb nem lesz az élete soha. Megadóan elfogadta, hogy neki ez jutott.
És akkor történt valami. Találkozott Istennel. És minden gyökeresen megváltozott. Hogyan? Erről szól a könyv.

A kereszténység többsége ma a saját útját járja, napi rutinjának és hitgyakorlatának inkább van köze emberi (egyházi) tanításokhoz, mint a Bibliához. És ezt teljesen jónak, elfogadhatónak tartja. Jézus viszont határozottan fellépett minden emberi tanítás ellen, kijelentve, hogy "Hiába tisztelnek engem, ha olyan tudományokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai" (Mt 15,9). A kijelentés drámai és radikális: ha nem azt teszitek, amit én tanítok, akkor a hitetek fövenyre épül, nem állja ki a próbát. Ahhoz, hogy értelmes, próbát kiálló hitetek legyen, sziklára kell épülnie, vagyis kizárólag az isteni tanításokra (a Bibliára). Ez a tulajdonképpeni keskeny út, amiről Jézus beszél, ami csak kevesen találnak meg, és még kevesebben járnak rajta. Így nézve tényleg kevés is elég ahhoz, hogy az ember elveszítse a legfontosabbat: az örök életet. 

Talán nem mindenkinek nyilvánvalóan, de korunk egyik legnagyobb betegsége az önmegváltás. Mi akarunk mindent megtenni. Pedig van az életnek számos olyan része, amelyben ez lehetetlen. Ilyen az örök életünk is. Mégis, vagy semmit nem tudunk arról, hogyan vált meg bennünket Isten, vagy rosszul tudjuk, mert sokat tudunk róla, csak éppen azt nem tudjuk, a Biblia mit ír róla, vagyis Isten, aki a forgatókönyvét megírta, mit jelentett ki. A kis könyv ebben segít eligazodni, biblikus módon. 

A szenvedés kérdéseinél aligha tettek fel gyakrabban kérdést az emberiség történetében: Miért? Miért történt ez? Mi volt az oka? És ami sokszor kapcsolódik hozzá: Hol volt Isten, amikor ez történt?

Vannak emberek, akik úgy gondolnak a kereszténységre, minta régi idők vallási rítusára. Pedig a kereszténység sosem volt időszerűbb, mint a mai világban. Amiért néhányan mégis „ósdi bútordarabként” értékelik, az talán azért van, mert nem mindig találjuk meg a mai világnak szóló üzenet ma is érthető kifejezésmódját. Dr. Szigeti Jenő nem akar újat mondani, csak azt, ami már kezdetek óta benne van a bibliai tanításban. Mégis újszerűen hat. Miért?

Mert a mai emberek mai nyelvén szólaltatja meg mindezt, ami értékes, ami jó, ami használható, és amennyit ebben a kis könyvben el lehet mondani. A Biblia tanítása nem változott az évszázadok alatt, és minden kor újra és újra felfedezte benne a neki szóló részt, amit saját nyelvén hirdetett. Fel kell tennünk a kérdést: Mi értelme annak a 21. században, hogy a Biblia tanítását olvashatom? A válasz egyszerű: Mert jobbá teszi az életemet. És a ma emberének, aki a feje tetejére állított világgal a korábbi korokhoz képest sokkal nyilvánvalóbban szembesül, nagy szüksége van arra, hogy jó irányba haladhasson az élete. Ezt az irányt írja meg a könyv a mai ember mai nyelvén.

A megváltás története Isten és az emberiség közös története. Bár a történelem főszereplőjévé gyakran igyekeznek az emberi nagyságot, hősiességet, hatalmat tenni, az valójában Isten Fia azon törekvésének története, amelyet értünk tett, hogy megszabadítson minket a bűn pusztításából és kilátástalanságából. János evangélista szerint mindez felfoghatatlan szeretetéből következett: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16).
Ez a könyv mégsem történelemkönyv, a szó hagyományos értelmében biztosan nem. Minden lapja személyes megkeresés Istentől, és egyetlen célja, hogy a világ legfontosabb eseménysorát (a megváltást) az olvasó személyes történetévé tegye. Áldást akar közvetíteni, Isten családjának tagjává kíván tenni. Arra hív, hogy világunk ideiglenes és bűnnel, rosszal terhelt csábítása, életmódja helyett válasszuk az isteni hívást, hogy örök életet nyerjünk Krisztusban, a Megváltóban.
Mindezt olyan biblikussággal teszi, amire ma nem nagyon van példa a vallásosság irodalmában. Ha a szerző egy másik, a Jézushoz vezető út című könyvéről ezt írta az első fordítója, hogy „Hívő keresztyén társaimnak pedig azt mondom, hogyha másként nem tehetik, adják el kabátjukat és vegyék meg, mert méltó arra” (Keresztény, 1894. 54. o.), akkor ezt a kötetet pedig azzal ajánljuk, hogy azt MINDENKINEK OLVASNIA KELLENE A VILÁGON, kerüljön bármibe, hiszen az ember élete függhet tőle, az örök élete.
Áldás legyen minden olvasóján!

A föld végidei felmelegedése (klímaváltozás), a föld pusztulása az emberi tevékenység miatt, a zsidóság megtérése Jézushoz (aki nem mellékesen az Ő Messiásuk is), a valódi bibliai hit drámai visszaesése - ezeket mind bibliai próféciák jelezték előre, és akár külön-külön, akár együtt tűpontosan jelzik előre, hogy a világunk a végidei eseményekhez érkezett. Mégis mintha a keresztények ezekről alig vennének tudomást, legalábbis nem a bibliai vonatkozásai kerülnek előtérbe ezeknek a beszélgetéseink során. Pedig a Biblia ezekről prófétai üzenetekben beszél. A kis könyv megmutatja, hogy a végidő sokkal inkább mai, ma teljesedő prófétai korként értelmezendő, mintsem valami homályos jövőbeni időként. És ezzel együtt megtérésre hív, hiszen rámutat arra is, hogy ha ezek a vég legutolsó jeleihez tartoznak, világunk akár sokkal hamarabb elérhet a záróeseményekhez, mint eddig gondoltuk volna. 

Terrorista fenyegetések, iskolai lövöldözés, pusztító tornádók, folyton pengeélen táncoló gazdaság, növekvő nukleáris fenyegetettség Iránban, Észak-Koreában, háborús helyzet a szomszéd országban stb. – mindez bárkit megrémiszt és bizonytalanná tesz a jövőt illetően, hacsak nem kerülsz abba a helyzetbe, hogy betekinthess a színfalak mögé, hogy megértsd a történések mögötti történetet.
A könyv válaszokat kínál azokra a kérdésekre, amelyekkel egyre zavarosabb világunk szembenéz. Mégpedig pozitív válaszokat. A szerző elmagyarázza, mit mond a Biblia arról, ami a világban ténylegesen történik, és értelmezése megnyugtat – mert bibliai. Megelégít, mert bizalmat ébreszt benned a jövőre nézve.
A Biblia tanítása szerint a világ nem hullik darabjaira atomháború vagy aszteroidabecsapódás következtében, hanem Jézus visszajövetele zárja le történelmünket. Miként jön vissza Krisztus? Csendben, titokban? Vagy a világot megrázó eseményként érkezik? Mik jelzik előre az eljövetelét? Beszélt Jézus jelekről a világban, amik erre mutatnak? Milyen közel van mindez? Mit jelent az Armageddon és a végső nyomorúság? Mit kell tudnunk az antikrisztusról? Hogyan készülhetünk fel Urunk eljövetelére?
A könyv olvasásakor minden egyes fejezettel közelebb kerülsz nemcsak a végidők megértéséhez, de Jézushoz is, akinél van a világ és te jövőd kulcsa is.

A mintegy kétezer évvel ezelőtti időszak kiemelkedik a zsidóság történetében. A sokat szenvedett nép szabadításra szomjazott. Kicsoda valójában Jézus? Miként lett főpappá? Mit csinál ott, ahol most van? Tokics Imre professzor írása ezekre a kérdésekre keresi a választ. Hiszen ezek a kérdések újra nyitottak. A vallását vesztett világ már nem tudja, hogy a polcon porosodó Bibliájában az élet kulcsa lapul: a Krisztus, a Messiás.

Az író áthidalja a korok és eltérő kultúrák között húzódó szakadékot, azért, hogy a régi-új kérdésekre a válaszok ismét eredeti fényükben ragyogjanak zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt - és így sokak életében váljon világosságá ismét a Jézus Krisztus.