A kérdések forrása, hogy bár ismerjük a szenvedés okát, a bűnt, az Isten ellen fordulást, csak egy kisebbség hajlandó elfogadni a tulajdonképpeni igazságot: hogy a szenvedés forrása jórészt az ember, aki a Teremtő elleni lázadásával olyan hellyé formálta a tökéletes, minden rossztól mentes lakhelyét, amelynek emiatt szerves része lett a szenvedés. Egy olyan égitestet tett a fájdalom és gonoszság honává, amely ezt előtte hírből sem ismerte. A többség szájából a kérdés így inkább egyfajta vád Isten ellen.
Pedig ha van valaki, aki biztosan nem vétkes, az az Isten. Aki megtehette volna, hogy jogosan és igazságosan magára hagyja az embert, vagy akár el is pusztítja a bolygót, lévén a lázadás után földünk értéktelenné és átokká vált, helyette egy szinte felfoghatatlan megoldást választott: saját maga lett a szenvedés és a jogos halál helyettes elhordozója. És ezen a ponton elfogy a képzelőerő, a logika, a felfogóképesség. A megadás pillanata ez. Amikor az érvek és a kérdések értelmetlen né válnak, és marad az ámulat egyedül, a szenvedés pedig értelmet nyer. Hogy mégis miért? Erről szól a könyv. Áldás legyen az Olvasón!
