Egy kis bárány tanulságos története – nem csak gyermekek számára –, hogyan fedezi fel a körülötte lévõ világot, hogyan ismeri meg a Jó Pásztort, és hogyan fedezi fel helyét a nyájban... Gaál Éva rajzaival illusztrálva.
„Tikkasztó nyári este volt. A bárányok fáradtan, szomjasan botorkáltak át a réten. Ezen a napon különösen hosszú volt az út, a szokásostól eltérõen rájuk esteledett, mielõtt a karámba értek volna. Ilyen is ritkán fordult elõ, mert a Pásztor mindig pontosan, idõben, besötétedés elõtt ért a karámba, mivel a vadállatok a sötétben indultak el vadászni, és messzirõl megérezték a bárányok szagát. A bárányok nem szerették a sötétséget. Összébb húzódtak, szorosabban egymáshoz bújtak, legszívesebben szaladtak volna, de nem lehetett Csendes miatt. Csendes vemhes volt. Lassabban ballagott a szokottnál, nehezen cipelte már a terhét. Meg-megállt, le-lemaradozott. Ezért haladtak lassabban, s utolérte õket az este a réten. Különösen a szélen haladók féltek. Fejüket elõre tartva figyelték a Pásztort, aki elõttük ment és szelíd, kedves hangon biztatgatta õket. Tudta, hogy az egyre erõsödõ sötétségben nehezen látják a bárányok õt, ezért hosszú botját hátranyújtotta, és gyöngéden meg-megveregette a hátukat. Ez biztonságérzetet adott nekik. Hallották a hangját, érezték hátukon a bot érintését, tudták, amíg a Pásztor ott van, nincs veszedelem, tehát botorkáltak tovább, egymáshoz lapulva, hangtalanul. A halvány holdvilágban olyan volt a nyáj, mint egy némán hömpölygõ, sötét gomolyag.”
Méret: 160 mm x 240 mm
Terjedelem: 56 oldal
