|
A húsvét Jézusa Ézsaiás 53. fejezetében, a próféciában:
„Felnőtt, mint egy vesszőszál, mint gyökér a száraz földből, nem volt szép alakja és ékessége, néztünk rá, de nem volt az arca kívánatos!
Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint akire nem szívesen nézünk, utált volt; miközben betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat Ő hordozta, mi pedig azt hittük, hogy Isten ostorozza, veri és kínozza!
Eközben megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünk büntetése van rajta, és az Ő sebeivel gyógyulunk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki saját útjára tértünk; de Isten mindnyájunk vétkét Őrá helyezte.
Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, amelyet mészárszékre visznek, és mint juh, amely megnémul az őt nyírók előtt; száját nem nyitotta meg, (...) kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földjéből, hogy népem bűnéért lett rajta vereség?!
És a gonoszok közt adtak sírt neki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott a szájában.
Mert az Úr akarta Őt megrontani ekképpen; hogyha életét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az Ő keze által lesz jó szerencsés. Mert szenvedése folytán látni fog, és elégedett lesz azzal, amit lát, ismeretével igaz szolgám [Jézus] sokakat megigazít, és vétkeiket Ő viseli.”
Ézsaiás 53:2-11
|
