Az októberben született Messiás
Lukács, az alapos és gondos evangélista arról ad hírt, hogy Zakariás, bemerítő János apja, aki egyébiránt az Abijá rendjében szolgált (beosztásának sorrendje szerint! – Lk 1:8), éppen szolgálatot teljesít a templomban, amikor az angyal megkeresi. 1Krón 24:10 szerint Abijá rendje a nyolcadik volt a szolgálati rend szerinti 24-ből. A papi rend 24 részre oszlott, így kéthetente váltották egymást. A nyolcadik rend a rendtartás szerint a bibliai év niszán hónapjától (március vége-április eleje) 16 hétre következett, ami kb. július közepe-vége a mi naptárunk szerint. Ekkor kapja a látomást Zakariás.
Lukács így folytatja (1:23-24) – „…hazament. E napok után pedig Erzsébet, az ő felesége fogant méhében.” Vagyis bemerítő János július közepén-végén fogant.
Később Máriát is meglátogatja Gábriel, aki szintén fogan, Isteni csoda által. A jelenés után Mária útrakelt, és elment Erzsébethez, aki ekkor a „hatodik hónapban” (Lk 1:26) volt, ami január eleje-közepe volt mindent egybevetve. Vagyis Mária januárban esik teherbe. Mária három hónapig mard Erzsébetnél (gyakorlatilag a szülésig). Csak érdekességként: bemerítő János születése peszach-hoz, vagyis a bibliai húsvéthoz kapcsolódik.
Innen könnyű dolgunk van, mivel, ha Mária január elején-közepén fogant, akkor innen kilenc hónapot számolva október elején-közepén kellett szülnie. Így pedig Jézus születése a szukkoth, vagyis a lombsátrak ünnepének idejéhez kapcsolódik, illetve az ezt megelőző engesztelési ünnephez, a Jom Kippurhoz. Bibliai logika szerint tehát az útkészítő (János) Peszách idején (vagy legalábbis biztosan annak közelében) született, a Messiás pedig az üdvösség jelképét jelentő sátoros ünnep környékén, vagy akár éppen akkor, de az sem kizárt, hogy a nagy engesztelés napján. Mindenképpen a bűnbocsánat és az üdvösség képei és jelképeinek az idején.
Mindez egyeztethető egyrészt a beszámolók egyéb részleteivel, másrészt jól látszik, hogy a nagy üdvtörténeti rendbe és az azt jelképező ünnepkörökbe illeszkedik, ami nem csak a Messiás halálában, de ezek szerint születésében is jelképes volt: „Hogy beteljesedjék az írás…”
Áldott a Teremtő, aki gondoskodott arról, hogy értelmet és tudományt adjon, amit arra használunk, hogy dicsőítsük őt.